Dáviddal akkor találkoztam először, amikor egy éves volt, nagyon hamar a bizalmába fogadott. Minden érdekelte. Ahogy beléptek a műterembe, azonnal felfedező útra indult. A csillogó lámpák, a fényfüzérek, a feldíszített karácsonyfa mind, mind csupa izgalmas kaland, amit meg kell vizsgálni, tapintani, ízlelni.

Sok rafinéria kellett hozzá, hogy pár pillanatig megálljon egy helyben. Csodálatos a gyerekkornak ez a szakasza. Ha ilyen kis ember jár nálam mindig próbálom a világot az ő szemével látni. Vagy legalábbis nem átlagos, begyöpösödött felnőttként, aki siet, aki haladni akar, akit már semmi sem tud lenyűgözni. Időt hagyni mindenre és persze közben megcsinálni azt is, amit én szeretnék.