Kezdjük rögtön az elején. Olyan kezdeményezésbe vágtunk bele, hogy a hozzánk jelentkező párokról, családokról szép fotósorozatot készítünk és a fotózás díjazásával a Bátor Tábort támogatjuk.  A harmadik jótékonysági hétvégénken a jótékonysági fotózás a Bálnában volt.

Anett és András –  jótékonysági fotózás a Bálnában. Igazán különleges volt számunkra. Miért?

Az a kérdés, hogy miért? Anett és András fotózásának napjáig még soha nem hangzott el, senkitől, aki a kameránk előtt állt. Amikor először megkérdezték tőlünk, hogy miért kell ezt, vagy azt csinálniuk, meghökkentünk. Válaszoltunk, aztán kértük a következő pózt. Ismét jött a kérdés: miért? És ez így ment egész sokáig… Gyakorlatilag a fotózás befejezéséig.  Zavarba ejtő dilemma, amivel eddig még sohasem találkoztunk. Pillanatok alatt beláttuk, hogy a jó képekhez itt és most nem csak az számít, hogy mi van a mi fejünkben és mi mit szeretnénk látni, hátra kell lépni egyet és kérdezni kell.

Mivel Anettel és Andrással a fotózás előtt még sosem beszéltünk és nem találkoztunk, rá kellett jönnünk, milyenek is ők maguk. Ami az első pillanattól látszott, hogy távol áll tőlük minden, ami sablonos. Kérték, hogy a képek ne legyenek unalmasak, ne legyenek túl érzelmesek, de természetesen tükrözzék a személyiségüket és azt is, hogy a fotósorozat egy szerelmespárról készül. Annak ellenére, hogy meglepően új szituációba kerültünk elégedetten fejeztük be a fényképezést. A fotózás végén beültünk a Bálna Budapest egyik hangulatos kávézójába, mert éreztük, hogy ez egy nem mindennapi találkozás. Igazán kíváncsiak lettünk Anett és András történetére, arra, hogy hol találkoztak egymással először, milyen kötődésük van a Bátor Táborhoz, hiszen még annyira fiatalok. A velük egyidős fiúk, lányok többsége inkább utazgat, szórakozik, nem egy olyan nehéz feladatot választ magának, mint ők.

Anett és András cimboraként, azaz segítőként dolgoztak, így ismerték meg egymást a Bátor Táborban. A közös munkából és elhivatottságból szerelem lett, sőt lánykérés is. A fotózásunk napján, pedig már csak néhány hét választott el minket a decemberre tervezett, esküvőtől.

Sok fájdalmat, nehézséget tapasztaltak munkájuk során, mégis hatalmas életöröm, boldogság sugárzott mindkettőjükből. Segítségről, reményről, az élet tiszteletéről meséltek nekünk. Persze nem csak ilyen komoly témáink voltak,  a közelgő nagy napról és az ezzel kapcsolatos tervekről is sok szó esett köztünk. Abban maradtunk, hogy lesz még folytatás. Mi örömmel várjuk a napját!